
Mennyivel egyszerűbb lenne minden, ha több élet állna a rendelkezésedre. Nem kéne soha döntéseket hoznod, választások elé állnod. A tévedés lehetőségét nem is ismernéd. Minden jó lenne úgy, ahogy éppen mennek a dolgok, mert a következő életedben helyrehozhatnád azokat az esetleges hibákat, amiket elkövettél. Dolgozhatnál orvosként, színészként, grafikusként, focistaként, bármiként. Bármiként, amit ha csak egy pillanatra is, de valaha elképzeltél magadnak. Kipróbálhatnád, milyen az, ha egész nap tanul az ember. De akár ott is hagyhatnád az iskolát, mondván, lesz majd még lehetőséged bepótolni mindent a következő életedben. Sok mindent megtapasztalnál, és előbb-utóbb megtalálnád a számodra íródott tökéletes életet. Te magad alakíthatnád a történéseket, a pillanatnyi kedvedtől függően. Soha semmibe nem kéne belegondolnod, nem kéne a következményekkel foglalkoznod. És a végén minden tökéletes lenne.
Szerintem sok ember el se tudna képzelni magának egy ilyen felelősségmentes életet. Az egész annyira abszurdnak tűnik. Én is feltételes módban írtam az egész kis bejegyzést. Pedig ha belegondoltok, nem lenne túl bonyolult a megoldás: csak hinni kéne. Naivan reménykedni benne, hogy mindez létezik.
Na, ez is feltételes mód volt.